Sokszor hallottam már nők szájából (sajnos), még saját jogán híres, gazdag (NEM FELTÉTLENÜL OKOS) nők szájából is, hogy SZERETNÉNEK FELNÉZNIE EGY PASIRA, TISZTELNI AKARJÁK. Először azt hittem viccelnek, csak a poén kedvéért hangoztatják, és nevetni kezdtem. Hamar kiderült, hogy ezek a nők - szégyen és gyalázat - nagyon is komolyan mondják, gondolják. Egy értelmes, önbecsüléssel, méltósággal, emberi tartással rendelkező nő tényleg erre vágyna? Egy úrra, parancsolóra, gazdára, tulajdonosra, főnökre, irányítóra, atyaúristenre? Hogy lehet, hogy még sikeres, gazdag, komoly eredményeket elért nők sem érzik magukat teljes mértékben embernek, hanem kell nekik egy náluk többet érő istenség, akire áhítattal bámulhatnak alulról felfelé, térden állva, hason csúszva?

Természetesen, "sikeres nőkön" NEM az egyszerű Kovács Jánosnékat értem, akik semmihez sem értenek, csak a háztartáshoz, de "sikerült" férjhez menniük, szaporodniuk és most engedelmesen, boldogan, elégedetten szolgálják a családot, a "sikerük" bizonyítékát!!! A nőknek évezredek óta ez a dolga, mint kutyának az ugatás, házőrzés, mégsem nevezzük a kutyákat "sikeresnek", csak mert végzik a dolgukat, amire "születtek".

Én csak egyféleképpen tudom értelmezni a "felnézni egy férfira" kifejezést: felnézni egy nálunk magasabb termetű személyre, és döbbenettel vegyes megrökönyödéssel, meredten bámulni rá, hogy mennyire hülye!

Hogyan lehetséges az, hogy még egy tanult, tehetséges nő is kevesebbnek érzi magát egy akármilyen férfinál? Miért kell egy tehetséges/gazdag nőnek egy "főnök", akire felnézhet? Miért nem akar egy tehetséges, okos nőnemű ember egyenrangú lenni, és egyenrangú társra vágyni, akivel kölcsönösen tisztelik egymást és egymás szemébe néznek egyenértékű felekként? Miért vágyik arra, hogy akármilyen magasan van is a ranglétrán, mégis legyen valaki egy férfi személyében, aki még nála is magasabban van, aki több nála? Vajon az angol királynő is arra vágyott valaha vagy vágyik még mindig, hogy jöjjön egy "világ abszolút  ura" férfi, aki több nála és felnézhet rá? Lehetséges lenne, hogy ő is ennyire hülye? Miért nincs a nőknek méltósága, önbecsülése, büszkesége, emberi tartása, egyáltalán EMBER tudata, miért csak "női tartása"? Miért van még az okos nőknek is kisebbségi, alárendeltségi érzése a férfiakkal szemben, még egy analfabéta utcaseprővel szemben is, és miért tartják ezt normálisnak, természetesnek? Az, aki esetleg "nőként" érezné magát felsőbbrendűnek, az egyáltalán nem ugyanaz, mint "emberként" felsőbbrendűnek lenni és pláne nem "férfiként"! Az csak annyit jelent, mint egy több ezres háremben első ágyasnak lenni és szexszel "uralkodni" egy férfin, aki a gazdánk, tulajdonosunk. Vagy gondoljunk arra, amikor egy volt néger rabszolga üti-veri a fehér szeretőjét - a rabszolga férfi, mint "férfi" és "ember" magasabban van a ranglétrán, mint egy árja nő, aki "nőként" is, "emberként" is a férfiak alá van rangsorolva, talán még egy hím gorilla is többet ér nála. Iszlámoknál, nem mellékesen, ez a helyzet.

Természetesen mindenki a saját kategóriájában csodálja urát-parancsolóját elsősorban, tehát a takarítónéni az utcaseprő urára, parancsolójára és gazdájára néz fel, akár egy istenségre, a gazdag üzletasszony meg Endike Vajnára vagy Orbán Viktorra. Persze a "csúcson" lévő férfiakra minden egyes nő, a takarítónénitől kezdve a bankigazgatónőig "felnéz", és áhítattal vegyes hálával, alázattal bámulnak rájuk, miközben hálaimát rebegnek istenhez, amiért saját képére formált "isteneket" küldött a Földre a nőknek "támasznak", "csodának", gazdának, tulajdonosnak, főnöknek. Mert mit is kezdenének a magatehetetlen nőneműek a férfiak nélkül? Nem is olyan extrém esetben az is elő szokott fordulni, hogy a két doktorival rendelkező nő otthon alázatosan szolgálja ki a kamionsofőr férjét, urát, gazdáját, mert hát mégiscsak "férfi" és "dolgozik"....Értsd: "dolgozni" csak a férfiak dolgoznak, még ha utcát sepernek is, a nők ellenben bármit csinálhatnak, csak "láthatatlan munkát" végeznek, aminek - mivel nem kézzelfogható, nem látható, ezért nem is megfizethető hivatalosan - NINCS értéke. A tragédia az, hogy rengeteg nő büszke a láthatatlan, nem megfizetett, nem értékelt munkájára (maximum csak annyira, mint egy mosogatónéni munkája egy büfében), és úgy érzik, nélkülük(!) összedőlne a világ, mert az általuk tisztelt, nagyra becsült és "felnézett" istencsászár férfiak nem képesek kimosni a zoknijukat saját maguk. A nőkre csak a szarpucolás végett van szükség, és ugye, mi lenne a világgal szarpucolók nélkül? Erre már érdemes büszkének lenni, nem igaz??? Ettől függetlenül vagy éppen ezért, mindenképpen le kell borulni a férfiak lábai előtt. Itt most lehet nevetni vagy szörnyülködni bátran.

 A magyarázat abban rejlik, hogy a nők csak nemrég óta érhetik el a férfiak uralta magasságokat, nincs előttük igazi és ELÉG példa más nők sikeres életéről, amit követni tudnának, így előbb-utóbb elmagányosodnak a "csúcson", miközben úgy nevelték őket és egész életükben azt hallják-látják a környezetükben, hogy légy Szaros Józsefné, mert csak akkor leszel "valaki", meg "értékes, hasznos", ha egy férfi árnyékában, egy férfi kegyelméből, egy férfi irányítása, uralma alatt élsz bezárva a konyhába, a háztartásba. És mivel minden nő ezt csinálja, ez a JÓ és ÉRTÉKES. A kivételeket meg ki kell pusztítani. Hogy aztán a "megbecsültnek",  "valakinek lenni" valójában azt jelenti, hogy a férfiak elégedetten csettintenek, hogy sikerült olyan engedelmes szarpucoló házicselédet beszerezniük, aki szó nélkül teszi a dolgát, nem akar többet ennél, nem pofázik vissza, engedelmesen leveszi a piszkos, megalázó munkák terhét a férfiakról, az már SENKIT nem érdekel!!!

A sikeres nők zömének az anyja pontosan ilyen Szaros Józsefné, akik semmi mást nem tudnak felmutatni, mint a szarpucolás, főzés, a férfiak maradéktalan kiszolgálásának tudományát, meg azt a látszatboldogságot, látszat elégedettséget, amit egy olyan nő érez és sugároz magából, aki soha nem vágyott ennél többre, soha nem is mutattak neki mást, mint a szolgaságot és pontosan úgy él, azt teszi, ahogyan, amit elvárnak tőle, ezért a társadalom "befogadta" és "megbecsüli" (erről a megbecsülésről is könyvet lehetne írni), nincs oka tehát a panaszra. A sikeres nők nem tudnak az anyjukhoz, nagyanyjukhoz fordulni bármilyen karriert érintő probléma esetén, sőt, inkább azt hányják a szemére, hogy miért nem megy vissza a konyhába, ahol eredetileg a helye lenne.

A nők még mindig meg akarnak felelni a pasiknak és a rájuk kiszabott a "férfi engedelmes szolgája" szerepnek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint amikor sikeres nők fel akarnak nézni egy nagy és erős férfira, mert nekik még a csúcson is támasz kell, férfi nélkül nem boldogulnak, férfi irányítása nélkül elpusztulnak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, amikor sikeres nők azt hangsúlyozzák, hangoztatják, hogy semmi változott otthon, továbbra is ők a család cselédjei, továbbra is ők szolgálják ki uraikat, gazdáikat. Lásd: egy milliárdos műtárgykereskedő nő esetét, aki egy vele készült interjúban nevetségesen bizonygatta, hogy bár okos, tehetséges, milliárdos, de mégis csak "ízig-vérig nő", azaz otthon ugyanúgy kiszolgálja a családját elölről-hátulról, mint bármelyik félanalfabéta háziasszony, úgyhogy bocsássák már meg neki az emberek, hogy mellette "dolgozgat" és sok pénzt keres! 

Szánalmas, hogy fontosnak tartotta ezt kiemelni és bizonygatni, NEHOGY AZ EMBEREK (FŐLEG A TÖBBI NŐ) megszólják, amiért NEM SZÉGYELLI MAGÁT, mert MILLIÁRDOKAT KERES, amiért nem szégyelli magát, mert többre vitte, mint a férfiak jó része, és AZ URÁNAK, PARANCSOLÓJÁNAK A SZAROS GATYÁJÁT MEG NEM MOSSA KI, PEDIG AZ LENNE A KÖTELESSÉGE ELSŐSORBAN, NEM MILLIÁRDOKAT KERESNI. AZT RÁ KELLENE HAGYNIA AZ UTCASEPRŐ férjére. Vagy amikor Pásztor Erzsi színésznő büszkeségtől dagadó mellekkel, magától értetődőnek tartotta, és mellét verve kijelentette egy nőkről szóló műsorban, hogy sikeres és híres, jól kereső nő létére, szó szerint "kiszolgáltam otthon az uramat, ahogy kellett" - igen, így mondta - azokban az években, amikor nem kapott elég szerepet. Nekem lesülne a bőr a képemről, de én én vagyok, én embernek érzem magam, nem született szarpucoló házicselédnek, akinek kötelessége kiszolgálni minden férfit, aki elsétál a lakása ajtaja előtt. Nemrég Esztergályos Cecília nyilatkozott úgy egy műsorban, hogy az "uramba" vagyok szerelmes. Neki "ura" van, NEM társa, nem egyenrangú partnere. Pláne, hogy az "ura-parancsolója" hozzá képest egy névtelen senki. Hogyan haladjunk előre és próbáljuk meg legyőzni a nemi diszkriminációt és a hímsovinizmust, ha rengeteg nő inkább hátrafelé halad az időben? Hogy az apakomplexusos, nagypapákra "felnézős" idiótákról már ne is beszéljünk!

SÍRNIVALÓAN SZÁNALMAS. Ilyen "példaképekkel" a családban, környezetben, médiában nem is lehet csodálkozni azon, ha egy nő gazdára, valaki irányítására vágyik, ha megalázkodni vágyik és mondjuk beáll egy vallási szektába, ahol a szektavezér férfi 86-ik ágyasaként és kiszolgálójaként úgy érzi, hogy "megtalálta a helyét és a feladatát az életben". Cserében "jól bánnak vele", nem ütik, nem verik (amíg engedelmes), és "megbecsülik", megsimogatják a buksiját, ha mindent úgy csinál, ahogy a gazdájának jó. Talán még jutalomfalatot is odavetnek neki. Ilyen példaképekkel nem is számít csodának, ha egy sikeres nő kétségek között gyötrődik, nem érzi, hogy helyesen cselekedne, és milliárdos létére is bűntudata van, amiért nem pucol szart a nap 24 órájában a családjára és az átlagbért kereső urára-parancsolójára-főnökére, és nem annak a keresetéből nyomorognak, hanem a saját milliárdjaiból biztosít luxuséletet a gyerekei számára. Fúj! Pusztuljon.

Amíg a nők fejéből ki nem mossa valaki azt a sztereotip, megalázó közfelfogást, hogy csak kiszolgálásra, szaporodásra, mások szükségleteinek a kielégítésére születtek, ezért ez a legfőbb és elsődleges kötelességük, ezzel kell foglalkozniuk egy életen át, nem milliárdokat keresni (vagy maximum úgy, hogy az ne menjen a család napi 24 órás kiszolgálásának rovására, ami lehetetlen), és bűnös, ha mégis mást csinál, és amíg vissza nem állítja a társadalom a nők saját nevének a becsületét és egyenrangúságát, addig a nők többsége az idők végezetéig 'fel akar majd nézni' egy nagy és erős atyaúristenre, engedelmeskedni, megalázkodni akar majd előtte, és büszkén fogja viselni a Szaros Józsefné nevet /mert ugyebár ő a férfihoz tartozik (fordítva nem), mint a férfi a tulajdona, tartozéka, éppúgy mint egy fűnyírógép, és ugyebár az eszközöket, tulajdontárgyakat, állatokat a tulajdonosról nevezik el, a tulajdonos neve alatt vannak regisztrálva/. Példa: "Kérem sorolja fel a családtagjait Szaros József Úr! Hát, itt az asszony, Szaros Józsefné, a Szaros gyerekek, Szaros Julika és Pistike, a kutyánk szaros Bodri, a macskánk, Szaros Cirmi, a kocsink Szaros Böbe, a hörcsögünk Szaros Cucu...". Nem pontosan olyan, mint egy leltári felsorolás? A férfi tulajdontárgyainak leltári, kategorizált felsorolása?

Tanulság: ezek a nők úgy vélik, hogy minden körülmények között kevesebbek a férfiaknál és nélkülük semmit sem érnek, valamint ha sikeresek akarnak lenni, az csak egy férfi által lehetséges, csak egy férfi által érhetik el, csak egy férfi egzisztenciájában lubickolhatnak, saját jogon elért eredményekben nem, vagy a saját egzisztencia jóval kevesebbet ér egy férfi egzisztenciájánál - mintha egy ország uralkodónője kevesebbet érne egy férfi uralkodónál. Emiatt olyan férfit kell választani, aki "sikeres" és ezért "fel lehet rá nézni", tisztelni, imádni, térden csúszni előtte. Nem mellesleg pont ezen okból kifolyólag kapnak kevesebb fizetést a nők a férfiaknál (ha 20 ezerrel többet visz haza a ház ura és parancsolója, már "fel lehet nézni" rá). A női siker záloga a sikeres, tisztelni való nagy és erős férfi. Röviden összefoglalva: ha gazdag pasihoz megyünk, mi is gazdagok leszünk, ha szegényhez, akkor meg szegények, másképp nem megy, nőként nem vagyunk urai a saját életünknek, nem irányíthatjuk a sorsunkat, ki vagyunk szolgáltatva a férfiaknak. Csak annyit tehetünk, hogy engedelmesen szolgáljuk őket és akkor nekünk is jó lesz, a gazdag pasi minket fog választani és jól tartani. Talán ez a felfogás régen még helytálló volt, volt alapja, mivel régen még a gazdag nők sem rendelkezhettek a vagyonukkal, az apjuk vagy férjük, bátyjuk kezelte, de manapság? Miért létezik még mindig?

Ennek némileg ellentmond az a másik hülye meggyőződés, miszerint minden sikeres férfi mögött egy (sikertelen) nő áll - azaz a (sikertelen) nő segítségével sikereket elért férfi mögött. Ebben az esetben végképp nem értem, hogy miért kell felnézni egy csak egy nő miatt, által sikeressé vált férfira, aki egy vajas kenyeret sem képes magának megkenni, aki egy nő pótmamáskodására szorul, nélküle hajléktalan lenne és az utcán koldulna? Amennyi időt, energiát belefeccelnek az ilyen nők egy selejt férfiba, hogy általa, az általa elért egzisztenciával jussanak a csúcsra, azzal az erővel saját jogon is teremthetnének egzisztenciát. És egyáltalán, hogyan lehet egy sikertelen nővel sikereket elérni? Azzal, hogy minden nap elmondja a férjének, hogy kérjen fizetésemelést, mert nyáron a tengerparton akar nyaralni, a gyereknek meg új cipő kell? Ilyen lenne egy "sikeres" férfi? Erre kellene felnézni? Vagy, mert otthon a sikertelen nő elvégzi helyette a piszkos munkákat és így "ráér" karriert csinálni? Egy nagy és erős, sikeres férfit megakadályozná az önellátás, a házimunka a céljaiban? És egy ilyenre kellene felnézni? Ő lenne a "sikeres", a teremtés koronája? Nem arról szólna a "nagy és erős", hogy sokkal többet bír, mint a gyenge és extrém körülmények között is képes véghez vinni dolgokat, amit a gyenge nem? Ha meg nem, akkor miért is ő a nagy és erős?

Ezeknek a nőknek azt tanították, hogy "szeretni valakit" egyenlő a behódolással, engedelmességgel, mint egy kutya a gazdájának, aki enni ad neki, és a kajáért cserében feltétlen engedelmességgel tartozik. Maguktól ezek a nők sosem fognak rájönni, hogy a "szeretet", a "valakit szeretni" NEM egyenlő a megalázkodással, behódolással, a szeretett személynek való alárendeléssel, önmagunk feladásával. "Valakit szeretni" nem jelenti, NEM jelentheti azt, hogy fel kell adnunk önmagunkat, az életünket, a céljainkat, vágyainkat és csak olyan vágyaink, céljaink lehetnek, amit egy férjen keresztül vagyunk képesek elérni. Ennek semmi köze a szeretethez, annál inkább a megalázkodáshoz, alárendeléshez. Főleg, ha a szeretett személy elfogadja, vagy megköveteli egy nőtől, mint alsóbbrendűtől a behódolást a nagysága előtt (mit lehet egy ilyen pasin szeretni?). Olyan sem létezik, hogy vannak nők, akiknek egyetlen célja a szaporodás és a család, ez teszi őket boldoggá és teljessé! Ez egyáltalán nem természetes, normális, ez már a "női szerepkör" társadalmi meghatározása és agymosás eredménye! Szégyen lenne, ha egy intelligens faj egyede nem akarna több lenni egy kétlábon járó szülőcsatornánál+háztartási robotnál, amikor még az oktalan állatok sem csak szaporodással töltik az életüket, pláne nem szolgálnak ki hímnemű egyedeket. Még az állatok is jól tudják, hogy a szaporodás az élet feltétele, NEM A CÉLJA, van mellette más is. Teljes képtelenség és értelmetlenség, hogy egy 70-80 évig élő nő az egész életét szaporodással és a szaporulat meg a szaporulat szaporulata igényeinek kielégítésével tölti, meg azzal, hogy "felnéz" az urára-parancsolójára 80 éven keresztül! Az még hihetetlenebb, hogy vannak nők, akik ennek a szerepkörnek akarnak megfelelni mindenáron és kétségbeesetten bizonygatják, hogy nem többek ennél. Nonszensz.

Nekem már nagyon elegem és hányingerem van ettől az egésztől, az egész egyenlőtlenségtől, alá-fölérendeltségtől, a férfiak isteni eredetéből, világuralmából! Másnak nincs? Miért nem teszünk már végre valamit ellene?